ŐRZÉSVÉDELEM

A Komondor fajta ősi hagyományok szerint és az eredendő nemesítési célt tekintve őrzésvédelemre, konkrétan a birtok, a vagyon és a terület őrzésére lett kitenyésztve! Ezt tudomásul kell venni a Komondor megismerésében, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a jövőjét illetően sem. Egyrészt azért nem, mert ez az eredendő tenyészcél tartalmaz olyan viselkedési sajátosságokat, amik a fajtára jellemzőek vagy jellemzőnek kellene lenniük, másrészt hozzá tartozik a fajta megismeréséhez, azaz ha erős védő ösztönnel találkozik valaki a Komondor esetében, akkor ne lepődjön meg, és pláne ne mondhassa azt, hogy nem ezt a lovat akartam.

JÁTÉK

Ennek érdekében mivel a Komondor eredeti tenyészcélja, a fajta kitenyésztésének oka az őrzésvédelem volt a tenyésztés során kutya kötelességünk ezt megőrizni és figyelembe venni az utókornak, illetve a Komondor belső értékeinek genetikai rezerválása céljából. Mai korunkban úgyis uniformizálódnak a fajták, azaz a kiállítások és a küllemtenyésztés szelekciós hatásainak következtében ugyanazokat a viselkedési formákat várjuk el csaknem minden fajtától. Ez azt jelenti, hogy fajtától függetlenül, elvárás az mai korunkban, hogy a kutyánk (tartozzon bármelyik fajtához) tudjon közösségben viselkedni, ne legyen agresszív és ne lépjen fel támadólag számára eddig ismeretlen, először látott emberekkel és állatokkal, hiszen szeretnénk kutyák közé vinni, a kiállítás ringjében megmutatni, bemutatni, ahol ismeretlen kutyák veszik körül, ismeretlen emberek tapogatják és a szájában turkálnak. Mindez a fajta eredendő tenyészcéljától, használati belső tulajdonságaitól teljesen idegen. Ennek következtében új viselkedési elemeket is szükségeltet, azaz visz a fajtába önkéntelenül.

Mint őrzésre kitenyésztett fajta, a Komondor fejlett és magas territoriális ösztönnel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy azt a területet, amit magáénak vall, megvédi és a védelembe a területen lévő emberek, állatok, tárgyak és eszközök is beletartoznak. De ez azt is jelenti, hogy a területén kívül a viselkedése megváltozik, hiszen őrzésvédelme nem a személynek szól, a gazdának, hanem a területén lévő bármely személynek és dolognak. Tehát saját területét elhagyva ez a magatartás és viselkedés is elmarad.

Ha a jellem ábrázolásánál azt mondtuk, hogy a viselkedése felnőtt korra megváltozik, azaz nem szívleli a számára eddig ismeretlen helyzeteket, illetve ha a szófogadás kibontása során azt állítottuk, hogy a kölyök korban megismert minél szélesebb és tágabb környezet fontos, akkor igaz ez az őrzésvédelem tárgyalásánál is! Igaz egyrészt azért, mert a világ életében udvarban, majorban és birtokon tartózkodó, onnan ki nem mozduló Komondortól ne várjunk el számára idegen helyen rá jellemző természetes viselkedést. Másrészt az állítás igaz, mert a Komondor viselkedését a kiállításra járás, seregszemlékre, találkozókra, fesztiválokra hordás igenis befolyásolja.

Kérdés csak az és ez a jövő, a fajta jövőjének a nagy kérdése, hogy ezt a fajta specifikus sajátosságot akkor hogyan lehet áthidalni, kiküszöbölni, megoldani és figyelembe véve a Komondor ősi értékeit megőrizni. Két különböző megoldás lehetséges, két különböző út és talán mindkettő helyes irány, de eltérnek. Az egyik megoldás az, hogy a Komondor őrzésvédelmét a saját otthonában, saját territóriumán mérik fel és értékelik. A másik megoldás az, hogy a Komondort hozzászoktatják, arra képzik, hogy ezt a viselkedést idegen helyen is produkálja, szabályozott keretek között, hogy fel lehessen mérni. Mi elismerjük mindkét lehetőség eredményeit, elismerjük mindkét út előnyeit, de mi a második utat és megoldást választottuk. Tettük ezt pusztán azért, mert Agyart úgyis rendszeresen hordtuk kiképző pályára, azaz valamelyest az iskolát és a hozzá tartozó dolgokat is magáénak vallotta, illetve alaposan ismerte, nem volt tőle idegen. Másrészt ugyanúgy, ahogy a szófogadással kapcsolatos nevelés és tanítás során, úgy az őrzésvédelemben is a ma elfogadott és elterjedt, a munkakutyások által használt módszert választottuk. Mert hisszük és valljuk azt, hogy a Komondor igenis beilleszthető a XXI. század követelményrendszerébe és alkalmas arra, hogy a mai modern társadalom elvárásainak megfeleljen, és helyt álljon. Azzal, hogy kölyök korban számára idegen környezetbe, vagyis a saját territóriumát elhagyva arra neveltük, hogy idegen kutyákat, idegen embereket is elfogadjon, megszokjon, és tudjon kultúrált lenni így hasonlóan azokhoz, akik kiállításra járnak a viselkedését már úgyis befolyásoltuk.

Harmadrészt nem tudunk, és nem ismerünk olyan őrzésvédelemre kitenyésztett fajtát ma, amelyiket nem volna szükséges nevelni, tanítani vagy legalább foglalkozni vele. Ezt azért fontos megjegyezni, mert úgy gondoljuk, ahogy nem várjuk el egy képzetlen embertől a bonyolult feladatok (akármilyen) megoldását, helyes végrehajtását, úgy nem várható el ez egy kutyától sem, hogy számára eddig ismeretlen helyzeteket jól oldjon meg, helyesen reagáljon le és hajtson végre. Képzetlen, neveletlen és tapasztalatlan esetekben gyakran előfordul, hogy ez egyrészt a kutya mentális sérüléséhez vezet, másrészt ha elegendő kurázsi van ösztönösen benne, akkor pedig a neveletlenség, tapasztalatlanság miatt a helyzet megoldásának másik oldala elégtelen, azaz ember által nem kordában tartott és tartható a viselkedése. Mindkettő fontos, úgy az őrzésvédelem, mint a szófogadás és a gazdának való engedelmeskedés. Ellenkező esetben ember által irányíthatatlan lesz a folyamat, mivel irányíthatatlan, ezért ki is csúszik a kezéből. Mivel kicsúszik a kezéből értelmezhetetlen, és mivel értelmezhetetlen nem válik a fajta hasznára, nem profitál belőle sem az egyed, sem a fajta. Ez pedig nem lehet cél!

Azt pedig igenis tudomásul kell venni, hogy ha valakinek őrzésvédelemre kitenyésztett fajtájú kutyája van, akkor azzal foglalkozni kell! Nem söpörhetjük a szőnyeg alá, mintha nem lenne, és nem tekinthetjük úgy, hogy nem veszünk róla tudomást. Számos baleset és tragédia oka volt már ez. Megtehetjük, mi mindenható emberek, hogy nem foglalkozunk vele, vagy úgy teszünk, mintha nem is lenne, elkendőzve a valóságot, de akkor ne várjuk el, hogy a kutyánk minden helyzetben helyesen cselekedjen.

Ahogy a szófogadás sajátosságainak megismerése során közelebb kerültünk a kutyánkhoz, annak megértéséhez és megismeréséhez, úgy az őrzésvédelem fokozatainak és folyamatainak során is ugyanezt tudjuk elmondani. Közelebb vitt bennünket ahhoz, hogy a Komondort, mint fajtát a saját kutyánkon, Agyar viselkedésén keresztül megismerjük. Hisszük és valljuk azt is, hogy a kutyaiskola, a képzés eredendően az életre nevel. Ez azt jelenti, hogy a tanítás során élethelyzetek és valós szituációk tapasztalat szerzése és gyakorlása történik. Csakúgy a szófogadás, mint az őrzésvédelem tekintetében. Nem jelent ez a mai munkakutyázás szlogenjében használt építgetést, hanem azt tartalmazza, hogy a Komondornak lehetősége nyíljon az őrzésvédelem gyakorlása során ezen tulajdonságait kibontakoztatni és fejleszteni. Fejleszteni lépésről lépésre azért szükséges, mert egyrészt hamarosan látni fogjuk, hogy a Komondor őrzésvédelme mikből tevődik össze, milyen elemeket tartalmaz. Másrészt azért van rá szükség, mert tény és való, hogy apró sikerek, eredmények és győzelmek vezetnek a végső cél irányába! Tehát a nevelés és képzés során a kisebb és egyre nagyobb megnyert csaták gyakorlása, megtapasztalása vezet a győzelemhez, hogy azt is a kutya mentális stabilitással, összezavarodottság és labilissá válás nélkül élje meg. A jellem és a szófogadás témakörében már utaltunk arra a fajta sajátosságra, hogy a Komondor rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, hogy a megtapasztalt eseményeket megjegyzi, és szabályosan eszébe vési a történteket. Ezt kihasználva állíthatjuk, hogy ez az őrzésvédelemre is igaz. Ez azt jelenti, hogy a kellemetlen élmény, ami semmi pluszt, lökést nem ad, nem sarkall az elképzelhető, hogy mint negatív tényező örök életre gátat szab. Másrészt arra is utaltunk, hogy a Komondor dacos és makacs természet, aminek következtében szüksége van pozitív dolgokra a fejlődéséhez, az előre lépéshez. Ha ez nincs, nincs előre mutató és lökést adó pozitívum, akkor előtérbe lép a makacsság és a dac, ami viszont nem szolgálja a fejlődést. Gyakorlati példával élve a hétköznapokra vetítve, a való életben is úgy van, hogy apró győzelmek és sikerek vezetnek a felnőtt kori csaták megnyeréséhez. A kölyök kori vesztes helyzetek a közhiedelemmel ellentétben nem teszik keményebbé a kutyát, és nem eredményezik, hogy felnőttként agresszív és támadó lesz. Nem! Sokkal inkább labilis, kiszámíthatatlan, alattomos és félszeg, mivel az őrzésvédelemhez szükséges magabiztosságot, önbizalmat már a bevésődés korszakában letörték, megtörték. Itt kell eloszlatni egy másik tévhitet is! Egy kutya őrzésvédelmének tréningje nem a kutya vadítását jelenti! Ellenkezőleg. Mivel őrzésvédelemre kitalált fajtáról beszélünk, ezért az őrzésvédelem gyakorlása sokkal inkább azt jelenti, hogy a kutya viselkedési hullámai, amplitúdói kiegyenlítődnek, kisimulnak. Mert a gyakorlás során egyrészt tudni fogja mikor, milyen helyzetekben cselekszik helyesen, a viselkedése helyes mederben tartott, másrészt teljesen tudatában lesz saját erejével és képességeivel. Mivel tudatában van, ezért felesleges helyzetekbe nem megy bele. Mivel tudatában van, ezért apró szikrák, villongások nem indítják be a tüzet, csak amikor tényleg szükséges. Gyakran tapasztalni őrzővédő fajták tulajdonosainál, hogy a kutyájuk mindenre támadó viselkedését annak tudják be, hogy a fajta őrzésvédelemre kitenyésztett. Néha még rosszallóan és bosszankodva is történik ez, mintha valami helytelen dolog lenne, hogy a kutya azért támad minden apró dologra. Holott nincs másról szó, mint arról, hogy az őrzővédő tulajdonságokkal megáldott fajtájú kutya nem tud már uralkodni képességein, belső késztetésén és fogalma nincs, hogy mikor kellene ezt a viselkedést produkálnia, ezért már a legapróbb dolog is kiváltja belőle. Tehát pont ellenkezőleg: az őrzővédő fajták őrzésvédelemre lettek kitenyésztve! Ezért tudomásul kell vennünk, hogy ezzel foglalkoznunk kell. Most a következőkben nézzük meg azt, hogy maga a folyamat miként ment végbe saját Komondorunk, Agyar esetében és hogyan vitt közelebb bennünket lépésről lépésre a megértéshez, megismeréshez.

Csakúgy, mint más fajták esetében (hiszen a fajta beilleszthető, illetve nincs is másról szó), úgy a Komondor őrzésvédelme kapcsán is alapvetően két tényezőt kell figyelembe venni. A zsákmány-ösztön és a védő-ösztön. Ezek aránya az életkorral és a környezet befolyásoló hatására is változik. Mint a szófogadás részletezése során is említettük, hogy kölyök korban még nem a szemmagasságban lévő dolgokra figyel a Komondor, hanem sokkal inkább a földön mozgó, pattogó cselekvésekre! Ez azt jelenti, hogy remek módon feléleszthető és előcsalogatható a Komondor zsákmány ösztöne. Mert a Komondornak van zsákmány ösztöne. Hiszen megfogja a rongyot, bőr vonszalékot, szövethurkát. Vadássza, figyeli, támadja és elkapja, majd elkapva rázza és cipeli. Ezek a zsákmány-ösztön részei, elemei. Zsákmány ösztönre azért van szükség, mert egy fiatal kölyökben nem sok még az agresszió, vagy legalábbis nem annyi, hogy emberre támadjon. Ha meg is fogja az ember kezét, nadrágját, akkor az játékból történik és sokkal inkább zsákmány, mint támadó. Játékra, zsákmányolásra pedig szükség van, hiszen a kölykök egymással és anyjukkal is játszanak, azaz az életre nevelik. Az anya tanítja kölykeit, míg a kölykök egymás között a dominancia sorrendet is kialakítják, illetve a mozdulatokkal egymást az életre felkészítik. De így volt ez régen is, amikor korabeli leírásokban szereplő módon a kölyök Komondoroknak húst, csontot vagy rongyot akasztottak fel, hogy azon gyakoroljanak. A képzés során tehát nagyon fontos, hogy kölyök korban ezt a zsákmányos viselkedést előcsalogassuk. Fontos, mert a mozdulatok (elkapás, elfogás, megragadás) már a későbbiekben tapasztalt dolgokká válnak. Nem adódik például az a gyakorlati helyzet, hogy a domináns, védő kutya azt sem tudja mit kezdjen a betolakodóval, hiszen gyakorlás és tapasztalás hiányában még soha életében nem ragadott meg semmit. Ez tehát a legelső dolog volt Agyar tanításában és nevelésében.

VIDEO

Mint a jellem ábrázolásánál és a szófogadás kibontása során utaltunk rá, hogy a növendékkor eljöttével már elkezdi a Komondor az embert egyenrangú félnek tekinteni. Az őrzővédő képzés során könnyen meg is tudhatjuk, mikor jön el ez az állapot, hiszen a földön mozgó vonszalék már nem jelent élményt, nem lobbantja fel a kíváncsiságot, hanem a szemmagasságban lévő mozdulatok, történések kezdik érdekelni, mert eljut erre a szintre. Persze ez még mindig csak zsákmány, bár ekkor már a zsákmány megragadása, megfogása során Agyar morgott is. Közben fontos megemlíteni, hogy miként a szófogadásnál említettük, úgy itt is fontos a pozitívum, azaz a tanítás, nevelés kellemes élménnyel megerősítsen. Zsákmány-ösztön esetében pozitív élmény a zsákmány elkapása, megfogása és cipelése a jutalom. Azaz a cselekvés elnyerte eredményét, hiszen a vadászat, a zsákmányolás sikerrel járt és a Komondor győzött. Mivel győzött és jutalmat kapott, ezért jól cselekedett. Nevelés és tanítás szempontjából fontos, hogy Agyar csak akkor győzhetett, ha kitartóan zsákmányolt, mélyen és erősen fogott!

Szintén a szófogadás és jellemleírás alatt említettük azt az időszakot, amikor a Komondor átvált. Először bizonyos napszakokban, hozzászoktatva pedig bizonyos alkalmakkor, bizonyos esetekben. Nem jelent ez mást, mint az, hogy a tudata érik és a zsákmány-ösztön mellett színre lép a védő-ösztön. Már elegendő mértékben komoly ahhoz, hogy egyes szituációkban, a kulcsingerekre agresszívan reagáljon. Ez az őrzővédő képzés során szintén észrevehető, hiszen ez akkor következik be, amikor már nem a zsákmányt (rongyot, bőrt és hurkát) nézi, hanem mögötte az embert és annak mozdulatait. Nagyon fontos időszak volt Agyar képzésében, hiszen a védő-ösztönnek, illetve az agressziónak egyértelműen irányítottnak kell lennie. Irányítottnak, mert nem mehet el más irányba csak a helyes úton haladhat. Nem lehet elfojtott, és nem lehet túlcsorduló sem. Mindkettőnek megvan a hátránya, és az adott kutya határozza meg, hogy miként haladhat. Azaz minden kutya más és más, más az adott időszakban, képzettségi szinten a zsákmány-ösztön és a védő-ösztön egymáshoz viszonyított aránya. Minél érettebb, komolyabb és minél inkább helyesen hajtja végre a feladatot, úgy kerülhet előtérbe egyre jobban a védő-ösztön. Persze a zsákmány-ösztönnek is meg kell maradnia, hiszen az jelenti a végén a győzelmet, a beteljesülést, a jutalmat. A legvégén már szinte csak ezt jelenti.

Érdekes és hatalmas élmény volt Agyar védő ösztönének megjelenése. Ezt már otthon úgy sejtettük, mert minden sötétedéskor átváltott a viselkedése, és az őrzővédő alatt is már a szövethurka mögött a segédet figyelte. Először vicsorgott, morgott, de még nem volt biztos a dolgában, hogy ez helyes-e. Ezért csak vékony, szinte elcsukló hangon ugatott, illetve bizonytalanságában a farkát maga alá húzta. Ekkor még persze korántsem támadta a segédet, hanem a segéd közeledtét inzultusnak és konfliktusnak vélte. Amint megerősödött a cselekvés és viselkedés pozitív élménye, a helyeslés és a zsákmányolás következtében úgy vált egyre magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá. Szinte gyorsnak mondható léptékben, mert az eseményt megjegyezte. Mivel nem társult kellemetlen élménnyel, ezért így véste az eszébe. Végül a hangja egyre mélyebbé változott és a segéd közeledtével a farkát emelte. Végül már ki is támadott.

Fontos megemlíteni és hangsúlyozni, hogy az őrzésvédelemnek, legyen az élethelyzet vagy szituációs gyakorlat, de soha nem lehet célja az ember halála, súlyos sebesülése, nyomorékká tétele. Bár egyesek szerint, aki egy Komondor vagy bármely más őrzőkutya birodalmába lép avatatlanul az megérdemli, de ez nem így van. Nem így van, mert ismerünk jól mindennapi példákat, melyek több szemszögből is fontosak, tanulságosak. Egyrészt tudjuk, hogy jogilag és gyakorlatilag mi lesz a sorsa azoknak a kutyáknak, akik az embert, legyen az akár tolvaj, betolakodó, de maradandó sérüléssel halálra vagy nyomorékra martak. Mi lesz a sorsa a gyakorlatban. A lovakat lelövik ugye? Ekképpen az emberre veszélyes kutyákat elaltatják, felboncolják, már a gazda is fél tőlük, illetve az agyszövetüket veszettség vizsgálatra küldik. Másrészt azt is tudjuk, hogy a féktelen, kordában tarthatatlan, emberre veszélyes kutyáknak, fajtáknak milyen hírneve van, hírhedt módon a közvéleménybe milyen tévhitekkel, hiedelmekkel ivódtak. Még akkor is, ha ez nem a fajtára jellemző, hanem csak egyes egyedekre, még akkor is, ha ebben a gazda, az ember helytelen nevelése is benne van. Akkor is! Azt is tudjuk, hogy melyik fajtának mennyit ártott egy ilyen tévhit, milyen károkat szenvedett ennek következtében. Tehát végső következtetésképpen levonhatjuk és elmondhatjuk, hogy az őrzésvédelemnek mindenképpen irányítottnak, kordában tartottnak, helyes mederbe tereltnek kell lennie és a végső cél nem az , hogy a betolakodó, tolvaj, behatoló, támadó nyomorék legyen vagy az életébe kerüljön, hanem az, hogy vagy elálljon a szándékától, meghátráljon, elmeneküljön, vagy pedig ártalmatlanítva legyen, azaz behatolásának célját ne tudja megvalósítani. Ez éppen elegendő és nem is kell több! Erre utal egyébként az is, amikor korabeli leírások, a szakirodalom a Komondor őrzésvédelméről azt írja, hogy szabályosan elsöpri, elsodorja, lendületével ledönti ellenfelét. Tehát nem öli meg és nem marcangolja, hanem sarokba szorítja és ártalmatlanítva őrzi. Régebbi, tapasztalt tenyésztők és tartók elmondásából tudjuk azokat a gyakorlati példákat, amikor a Komondor éjjel tolvajt fogott és ledöntve, néha a mellkasára állva őrizte reggelig, míg a gazda felébredt és észre nem vette. A józan, tiszta agyú Komondor tehát nem öli meg áldozatát. Ha már az áldozat szót említettem, akkor itt lép a képbe a nevelés hatása, miszerint a zsákmány, ha nem mozdul, akkor már nem zsákmány. Itt lép a képbe a nevelés hatása abban is, hogy egyetlen vagy néhány ártalmatlanító harapás mennyivel hatékonyabb és célra vezetőbb (már csak a későbbi jogi eljárás tekintetében is), mint a tapasztalatlan marcangolás. Tényleg nem kívánjuk senkinek, hogy a Komondor harapását, fogásának erősségét megtapasztalja, mert felmérések szerint úgy 60 kilót üt a harapás pillanatában. Néhány 60 kilós csapás éppen elegendő, a többi már felesleges. Miképpen fentebb már említettük a képzés és iskola az életre nevel. Egyrészt megtanítja a Komondort, hogy meddig mehet el, mikor cselekszik helyesen, másrészt életszituációkat gyakorol. Egyetlen erős és mély fogás jutalmat, megerősítést kap, míg a csipkedés, karrágás nem. Ez a Komondor esetében egyrészt a most említettek miatt fontos, vagyis az ereje miatt, másrészt azért, mert a Komondor a tanítás, nevelés során mindent megjegyez és bevés a tudatába.

Agyar esetében életkorát tekintve természetesen nem jutottunk még el a vérkomoly, beérett szintig, hiszen még nem tartunk ott. Viszont következtetéseket vonhattunk le a Komondor harcmodoráról, hiszen az őrzésvédelme tényleg a fajtára jellemző módon támad és ledönt, vagyis ledöntené ellenfelét. Hihetetlen érzés megtapasztalni azt, ahogy felszínre törnek ezek az ösztönök. Erre egy gyakorlati példa, amikor véletlenül az autóban felejtettem a kapukulcsot és Kitty elvitte az autót. Hazaérve nem volt mit tenni, mint becsengettem a szomszédhoz, hogy engedjen be, mert nincs kulcsom és a kerten keresztül a hátsó kapun be tudok jutni az udvarra. A jöttömre, mormogásomra, mérgelődésemre a kutyák természetesen a kaput ugatták és fogták. Majd a hátuk mögött a szomszéd kerítésen átlépve a hátsó kapun váratlanul az udvarba toppantam. Agyar elsöprő erővel támadott és rá kellett üvöltenem, hogy bármennyire szokatlan és bármennyire voltam én az előbb még az utcán, de az, aki most meglepetéssel a hátuk mögé toppant az én vagyok. Megtorpant és lefékezett ugyan (mert belépve mi tagadás a kapuhoz simultam mozdulatlan), de még egy óra múlva is bizalmatlanul kerülgetett és leste a mozdulataimat. Mivel a bejövetel után nem szándékoztam távozni, menekülni (köztudottan ekkor lép érvényre az őrzésvédelem) és nem voltak sunyi, határozatlan mozdulataim, ezért megbékélt, de napokig nem hízelgett. Evvel a leckével tudatosult bennünk, hogy egy élethelyzet során Agyar képes lenne az őrzésvédelemre, alkalmas lenne rá, és ekkor kezdtük el a komolyabb védőmunkát a tanítás során.