A TÍPUS

Akarjuk vagy nem, elismerjük vagy nem, tudomásul vesszük vagy nem, de tény, hogy ma is jelen pillanatban a Komondor fajtán belül meglátásom szerint két alapvető típus különíthető el, természetesen a standard paraméterein belül maradva és a fajta standard kereteit figyelembe véve.

 Az egyik egy nyúlánkabb, vékonyabb és szikárabb, de magasabb és szűkebb típus. Figyelemre méltó magassági méretekkel rendelkezik és tulajdonképpen a magassági méretek növelése következtében a tenyésztés, mint nemesítő munka a hosszú csontok megnyúlását eredményezte. Vezérelve céltudatosan annak a standardban megfogalmazott elvárásnak megfelelve, hogy a Komondor a legnagyobb a magyar pásztorkutyák között, illetve a standardban a marmagasságnak felső határértéke nincs megszabva. Csekély szemlélődés és kitekintés után nagyon hamar rájöhetünk arra az alapvető általános állattenyésztési szabályszerűségre, hogy a magassági méretek növekedése, a hosszú csontok anatómiai és testfelépítésben történő megnyúlása a szélességi méretek csökkenését, rövidülését és szűkülését eredményezi. Extrém esetben a test felnyurgul, elagarasodik, ahogy a Komondorosok mondják egymás között a hétköznapi szóhasználatban. Általában ez a tendencia és következmény már magán a fejen is érzékelhető sarkosan szélsőséges esetben, hiszen a megnyúlt testfelépítés az arcorri rész megnyúlását is eredményezi genetikailag. Az orrhát, fang keskenyebb és hosszabb és a szemek egymáshoz közelebb helyezkednek el. Az agykoponya tájéka is nyújtottabb, hosszabb és élesebb lefutású. A törzs kevésbé hangsúlyos szerepet kap és a has felhúzottá válik. A lábak hosszabbak és ennek következtében a testfelépítés szellősebb lesz. Első fiatal növekedési szakaszban szinte alultápláltnak tűnik laikus szemlélődő számára és a test kiteljesedése, tömegesebbé válása csak felnőtt korban veszi kezdetét. A növekedés időszakában előfordul ennél a típusnál kissé aránytalannak tűnő szétnövés is, amikor hirtelen nyúlási szakaszok és testtájanként igen eltérő időszakok követik egymást. Később a Komondor kifejlett korára ez ismét arányossá válik és a testtájak egymáshoz viszonyított aránya realizálódik, rendeződik. Mindenképpen kívánatos abból a szempontból ennek a típusnak a figyelembe vétele, hogy a beltenyésztettség, illetve a céltudatosság nélküli vérvonal keresztezések szórása következtében bekövetkezett magassági csökkenés a Komondor fajtában elkerülhető legyen.

 A másik dimenzió, mint típus szélsőség a Komondor fajtában az előző nyúlánk, agárszerű típus ellentéte. Kerek, széles formák jellemzik és tömegesség, teltség a testfelépítésben. A lábak és a hosszú csontok erősebbek, robosztusabbak, de rövidebbek. A fejforma kerekebb, gömbölyűbb és rövid arcorri rész, domború agykoponya tájék jellemzi. A has nem felhúzott, hanem telt és terimés, a mellkas nemcsak mély, hanem széles. Mindezek következtében a fejlődés minden szakaszában szinte kész, arányos testfelépítést mutat, a nyúlási, szétnövési szakaszok helyett minden testrésze a másikkal arányosan növekszik, sohasem szellős. Viszont a gömbölyű formák és idomok következtében a magassági méretei sok esetben nem annyira kifejezettek, impozánsak és elmaradnak a szikárabb típusétól. Annál is inkább, mert genetikailag nem a hosszú csontok megnyúlására van predesztinálva. Magasságához viszonyított tömegesebb testfelépítése miatt viszont hajlamosabb a szervezeti lazaságra. A háta terheltebb, a tömegesség miatt szájszéle nem annyira feszes, mint szikárabb fajtatársáé. Puhább, tompább és tunyább benyomást kelt. Amíg az agárszerű mozgása könnyed, addig a hordó típusú Komondor léptei alatt reng a föld. Megjelenése tekintélyt parancsoló, mert nemcsak magas, hoppász, hanem erőteljes fellépésű és erőt sugárzó.

 A kívánalom és a kívánatos, tehát a Komondor fajta szempontjából a teljes igazság valahol a fent említett két típus között kell hogy legyen, mint ahogy régebbi szakirodalmak is úgy idézik az ideális Komondort a szemünk elé, hogy a két típust gyúrják össze úgy, hogy egyesítik a két típus előnyeit. Mégis a szakemberek óva intenek attól, hogy szélsőséges módon a két típust csak úgy első blikkre "keresztezzék" egymással, azaz egy nyúlánkabb agárszerű típust egy alacsonyabb hordó szerű típussal párosítsanak! Teszik ezt azért, mert a szakma szabályai szerint oly mértékű szóráshoz vezetne, hogy az a Komondor fajtának nem válna hasznára. Szakmai szempontból inkább kijelenthető az, hogy a tenyésztőknek az a dolguk, hogy a nemesítő munka során "lecsapkodjuk" a szélsőségeket! Ez azt jelenti, hogy típuson belül keressünk a Komondorunkhoz olyan párt, aki javító hatású, azaz a hátrányos tulajdonságait feltételezhetően javítaná. A hátrányosabb, javítandó tulajdonságok pedig a tenyészcélt határozzák meg. Tenyészcélnak kell lennie, hogy egy-egy típus ne menjen el túlságosan extrém szélsőséges dimenziókba. Egy robosztus Komondor robosztusságát nem kell tovább hangsúlyozni és fokozni, míg egy magas Komondor magasságát sem szükséges növelni az utódok tekintetében.

Saját vélemény és kiegészítés

 Annyi embert kérdeztem meg és nemcsak a fajta iránt elkötelezett tenyésztőket, tapasztalt szakembereket, hanem laikusokat és fajtaszimpatizánsokat is, hogy mondják el mire gondolnak, amikor Komondorra gondolnak. A válaszokat hagyni kellett mindenképpen ülepedni, nehogy a zavaros must megrontsa a hordóban a jó bort is, így letisztult formába öntve alakult ki a saját nézőpontom a fajtát illetően. Ezek nem az én szavaim, hanem véleményekből kialakított álláspont, ami a jelent szemlélteti:

 Mindenképpen szólni szükséges arról, amit néhány elkötelezett Komondoros is jelzett, hogy a magassági méretek növelésének folytatása a továbbiakban más irányba viheti a fajta nemesítését. Ez a marmagasság hajhászó divat egy eszeveszett verseny. Jól mérhető, viszonylag objektíven megítélhető tulajdonság és ennek következtében állattenyésztési szempontból könnyen reprezentálható! Ez azt jelenti, hogy könnyen válik tenyészcéllá azok számára, akik nem merültek el az állattenyésztés rejtelmeiben. Józan paraszti ésszel mérhető, degradálható és könnyen kezelhető szempont. Ebben a tekintetben veszélyes terület, mert bárki hozzá nem értő számára egykettőre megvalósítható.

Viszont lényeges tulajdonság is azért, mert bizony hisszük vagy nem, de a Komondor magassága a többi pásztorkutya fajta magasságára is hatással van, főleg az őrző pásztorkutyákat tekintve, hiszen igyekeznek a tenyésztésben nem elmaradni a legnagyobb magyar pásztorkutyától.

Ugye milyen könnyen félre érthető tulajdonság? A legnagyobb nem egy az egyben azt jelenti, hogy legmagasabb, hanem vannak ennek a meghatározásnak egyéb értelmezései is. Robosztus, tekintélyt parancsoló, impozáns megjelenésű, erőt sugárzó jelentése is van...számomra!

Nem is kívánok ebben a kérdésben állást foglalni, hiszen sokkal szakmaibb fórum előtt erről a kérdésről viták folynak.